A világűr minden titkának kifürkészése reménytelen feladat, de apró lépésekben megismerhetjük a rejtélyes végtelent. Ehhez persze olyan eszközökre van szükség, amelyekkel egyre messzebbre lehet ellátni olyan tartományban is, ami az emberi szem számára láthatatlan. A messzire látás alapfeltétele, hogy ne zavarjon a Föld légköre, így az utóbbi évtizedekben több űrteleszkópot is üzembe állítottak. Ezek közül a bolygónk körül 550 kilométeres magasságban keringő Fermi, gigantikus, 50 ezer fényév méretű gamma sugarakból álló iker gömbökre bukkant. A képfeldogozó programokkal láthatóvá és látványossá alakított képződmények keletkezéséről még csak elméletek születtek. Az egyik szerint egy hatalmas fekete lyukból áramló részecskék fújták fel a kozmikus buborékokat, egy másik szerint pedig a Tejút központi csillagainak keletkezésekor létrejövő gázkiáramlás következményei.
 |
| Image via Wikipedia |
Az űrteleszkópok mérései sok olyan adatot szolgáltatnak, amelyek segítenek megfejteni a világegyetem keletkezésének titkait, ezért több új berendezés üzembe állítására is folynak előkészületek. Ezek közül a leghamarabb, négy-öt év múlva, a Webb űrtávcső indulhat útnak, ha rendeződnek körülötte a gazdasági problémák. A minden eddiginél nagyobb, hat és fél méter átmérőjű tükörrel rendelkező űrteleszkópot a jelenlegi hordozó rakétákkal csak összecsomagolva tudják a világűrbe juttatni, ahol azután széthajtogatják majd. A teleszkóp tervezésének egyik legfontosabb része, hogy felkészüljenek lehetőleg minden üzem közbeni eseményre, mert míg a bolygónk közelében keringő Hubble-t az űrsikló utasai karban tudják tartani, addig Föld - Nap rendszer L2 Lagrange-pontjában (a Földtől 1.5 millió kilométerre) elhelyezett Webb-nél erre nem lesz lehetőség.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése